Zörög a bensőm

Tegnapelőtt délelőtt furcsa érzelmek dúltak bennem. Bár az itthoni feladatok nem hagytak nyugodni, mégis az érzelmek túl múltak mindent! Hogy ne szomorkodjak túl sokat, bekapcsoltam a gépet, reménykedve így talán elszáll minden furcsaság belőlem.
Hirtelen azt vettem észre minden csak rosszabodik. Az internet mindennel kiszolgált amire csak szükségem volt, de nem segített érzelmeimen.
Megpróbáltam a kapcsolat-tartással feledtetni az egészet. De az is hiába! Egyik percben örültem, hogy fellépett a messre A., másik percben meg semmi örömet nem jelentett a beszélgetés és üressen éreztem magam. Egyik percben mellette akartam lenni, másik percben sírni akartam volna, hogy ilyen vágyakat hoz ez elő. Később elbeszélgettem S.-l, de az érzelmeim mintha mással beszéltek volna. Hiába beszélt velem más is, semmi sem nyugtatott! És PONT akkor Isten rám várt és én mással foglalkoztam. Várta, szóljak neki, mondjam el mi bánt. Megszégyeltem magam. Nem hozzá siettem ..inkább csak magamban csodálkoztam, hogy miért a sok, össze-vissza, mindenkinek értelmetlennek tűnő érzelmek!
Most inkább egyedül maradnék,
Most inkább figyelném a négy fal csendjét,
Most csak lecsuknám szemem és azt mondanám:
Kegyelmezz, nekem Bűnösnek, Jó Atyám...