Írány ... haza?!

Tegnap már a cuccaim nagyját bepakoltam. ..nem sok ruhát hagytam itthon. Már Váradon lakok. :) Már megint sok cuccal megyek vissza. Nem tudom, honnan annyi:))
Jó volt haza jönni...haza... hol nekem a Haza? hm... na, szóval könnyekkel jöttem, könnyekkel megyek. Nincs már sok kedvem semmire.
Hm. Nekünk van egy harmadik hazánk is, ugye?

Hát, csak ott érezném jól magam, de csak az Úr tudja, milyen hiányos vagyok...hát 2szer kéne éljek, akkor se sikerülne jobbnak lennem.

A fohászom, hogy amikor sikerült az Úrnak valami jót kihozni romlottságomból, ne engedje hogy elrontsak újból valamit, inkább szólítson el,minthogy megtagadjam cselekedeteimben.
Akarok Urammal találkozni, de félek ha így megy tovább az életem, nem fogok tudni Urammal találkozni.
Bárcsak...
pfff. de annyira romlott vagyok. ...

Szóval, ilyen punnyadt álapotba készülök...pakolok...

Sír a tefon

tegnap elnostálgiáztam :D vasárnaponként ebéd közben a magyar rádiót hallgattuk és gyakran ment ez a szám.
olyan szép idők voltak azok:D most is szépek, nó, de ez úgy nem tudom...más:)

">

Zörög a bensőm

Tegnapelőtt délelőtt furcsa érzelmek dúltak bennem. Bár az itthoni feladatok nem hagytak nyugodni, mégis az érzelmek túl múltak mindent! Hogy ne szomorkodjak túl sokat, bekapcsoltam a gépet, reménykedve így talán elszáll minden furcsaság belőlem.
Hirtelen azt vettem észre minden csak rosszabodik. Az internet mindennel kiszolgált amire csak szükségem volt, de nem segített érzelmeimen.
Megpróbáltam a kapcsolat-tartással feledtetni az egészet. De az is hiába! Egyik percben örültem, hogy fellépett a messre A., másik percben meg semmi örömet nem jelentett a beszélgetés és üressen éreztem magam. Egyik percben mellette akartam lenni, másik percben sírni akartam volna, hogy ilyen vágyakat hoz ez elő. Később elbeszélgettem S.-l, de az érzelmeim mintha mással beszéltek volna. Hiába beszélt velem más is, semmi sem nyugtatott! És PONT akkor Isten rám várt és én mással foglalkoztam. Várta, szóljak neki, mondjam el mi bánt. Megszégyeltem magam. Nem hozzá siettem ..inkább csak magamban csodálkoztam, hogy miért a sok, össze-vissza, mindenkinek értelmetlennek tűnő érzelmek!
Most inkább egyedül maradnék,
Most inkább figyelném a négy fal csendjét,
Most csak lecsuknám szemem és azt mondanám:
Kegyelmezz, nekem Bűnösnek, Jó Atyám...