Nemrégiben hallottam egy prédikációt a balga szolgáról, aki elásta a tálentumot, és mostanában a bölcsességről, az ostobaságról olvastam. Úgy lehet van mit tanulnom!:)
Saul nem volt egy bölcs ember. Ostobasága bűnbe vitte. Várnia kellett Sámuelre, hogy bemutassa az áldozatot, de ő nem bírt várni, és átlépte a feladatkörét. Ő nem volt próféta, mégis gondolta menni fog neki. Miért? mert nem tudott várni.. Isten parancsát semmibe vette.
Sokszor Isten mond valamit, és mivel nem tudok várni, "kezembe veszem a dolgot" és utánna csodálkozok, hogy miért nem lett megáldva a cselekedetem. Hát, mert nem ISten időzítése volt, nem az Úr akarata volt, hogy úgy tegyek... Nem kéne azt gondolnom, hogy én Istennek bekell segítsek, mert ő felejt, és ráadásul lassú... Ejnye.
Megtérek most balgaságomból! Eldöntöm ma, hogy várni fogok addig ameddig ő szól, hogy cselekedjek, és buzgóságomat az imában bizonyítom be!
"Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; merta a harag a bolondok kebelében nyugszik. Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.
Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.
Mert a bölcseségnek árnyéka alall, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember!de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak." Prédikátorok 7:9-12
