Miért tud egy szó, egy kép vagy egy emlék annyira felbosszantani? Nincs meg bennem Isten békéje hogy ennyire ingadozom?
Elég volt hétfő este látnom egy képet máris a bizonytalanság, csalódottság partján hevertem...partnak mondom mert olyan nagy és sivár...és még ma is azon a dolgon gondolkodtam...
Hogy lehet, hogy annyi érzés kavarog bennem 2másodperc után??
Néha olyan hihetetlennek és érthetetlennek tűnik az emberi ...
Még elfogadható ha mást nem értünk, de hogy magunkat sem értjük??!
túl mély ez nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése