hm, hm...

Szeretem:
1. a liszt illatát (nem tudom miért, de valósággal öröm tölt el ha liszttel dolgozhatok)
2. az olajban üvegesre piruló hagyma illatát

Mostmár szeretek:
1. hosszabb kirándulásokra menni(merjem kimondani? ...túra:D )
2. lovagolni

Eddig is szerettem:
1. a meleget
2. a napot
3. a nyarat
4. a barátokat
5. a velük töltött minőségi időt

Szeretnék többmindent szeretni...és olyan dolgokat írni ide, h mit szeretek jelen pillanatban, ami úgy szorosabban hozzám kötődik...,ami közelebb áll a szívemhez...,ami több mint csak barátok...hanem már család.............



Bepakoltam...útra készen.
A családból a lányok elmegyünk egy konfira, a tengerre. Apum nem tud velünk jönni. Sajnos.

Hát, a csomagok készen. Lelkesedés a köbön... :) nó, de kicsit azért fáradt vagyok és nem menne úgy az ugrás. Most inkább aludnék. De nem lehet, majd a vonaton... lessz mit menni!
Hiszem, ott is szólni fog az Úr! alig várom!

Remélem, még visszont "látjuk" egymást, ha Isten akarja és élünk!
Addig is...
Legyetek áldottak!
:)

Mi könnyebb?

Könnyű szeretni azt aki viszonozza?

Könnyű szeretni azt aki semleges marad veled szemben?

És könnyű szeretni azt aki nem is akarja viszonozni??

Szeretem azt aki szeret.. ez a legkönnyebb feladat. Szerettem már olyat is aki nem viszonozta, de még nem jutottam el odáig, hogy azt is szeressem, aki kerüli társaságom, akinek nehéz a szemembe néznie, aki nem szeret és nem is akar szeretni :)
Akkor mitévő legyek? Megkell tanulnom szeretni és pont. Megkeresni azt akinek szeretetre van szüksége, kész lenni szeretni és segíteni. Ha pont egy olyan személy jut bajba aki útál.., hogyan fogok tudni segítséget nyújtani? Úgy egyből nem fog sikerülni..gyakorolni kell.
Szeress. Szeress. Szeress. :) Ezt tanítja Jézus!

Tegnap eszembe jutott a Jeremiás 29.11 és azt mondom, hogy, tudom mi a cél, és Tudom jól, hogy vár a Hazám, a reményteljes jövőm:) Szuper cél! Megéri a tanulást is, bár, nem könnyű...!!

2010. szepember

gyermekkent sosem vartam nagyon a szeptembert :) iskolakezdes, mindig valami uj kezdodott szeptemberben. igy jartam ebben az evben is, ujat kezdtem mindenben.
tart meg a kegyelem, ezert lehetseges az ujra kezdes. amit elrontottunk Isten helyre allit, amit elmulaszottunk, Isten kipotol, es amit meg kell tennunk a jelenben, arra erot ad.
sokszor hallottam valaszkent arra, hogy "hogy vagy" azt h "kegyelembol"...nem ertettem, hogy miert nem lehet normalis valaszt adni. mi az h kegyelembol. iden megertettem:) nekem azt jelenti, hogy rajtam bunoson Isten megkonyorult, es szeretet, amelyet NEM ERDEMLEK MEG naponkent adja, azzal erosit, tamogat...es hogy felkelhetem ma, meg annak ellenere is, hogy milyen bunos vagyok...ez kegyelem.

nehezek az ujrakezdesek. felejtessel jar, es csomo uj elhatarozassal, tervvel, konnyel, es hiszem vegul oromkonnyekkel is:)


konyorulo Istenem van, akit kovetek...

Minden...

minden es semmi:)
es megis valami!

Hat, kedves Barataim, csak annyit mondok, hogy Isten jo!
:)
Es meg azt, hogy ISten szereteteben furodozom, es kegyelmenek koszonhetem a jelenemet!

Amugy, meg van a vakacioMbol. Teszek rola, hogy kihasznalva legyen minden egyes perc belole!:D :P
Voltam latogatoban Adinaeknal :D Nagyon orultem, hogy vegre elmehettem, mert mar annyiszor terveztem, oszt sose jott ossze:D Aztan jo volt az egesz csaladot latni, veluk lenni. Boroval van egy par sztorym, majd maskor leirom.

Amugy hoztam az eletemben kissebb-nagyobb valtozasokat is...pl frizu csere:P hat, nem lett olyan rovid mint szerettem volna, de Boro szerint nehezen lehet engem megismerni:))))))) HAjvagatas utan, tobbszor is megkerdezte tolem, hogy miert vagattam le (neki nagyon tetszik a hosszu haj) :) :D neki szep hosszyu haja van :D

ugyelni arra...

... amit kaptunk.
az ajandeknak mindig orulunk. az eletben kapott ajandekok mindig mosolyt csalnak arcunkra.
de milyen gyarlo az ember. az ajandeknak elobb orul, majd kesobb termeszetesnek veszi h az van es utolag mar azt csinal vele amit akar.
lehet vissza adni keszul ha mar haraxik az ajandekozora, lehet nem ugyel ra es megsebezi az ajndekot, es lehet mar nem is szamit neki h van es hagyja feledesbe esni a kis kincset.

en is kaptam ajandekot. most gondolkodom mit tegyek vele...

Tegnap

Tegnap nagyon ereztem az ordog tamadasat, de nem csak tegnap.. Utolso napokat elunk. Hihetetlen. sosem gondoltam volna ... es megis.
gyerekkoromban sokat hallottam, hogy sosem tudhatjuk mikor jon el az Ur, lehet meg holnap. mindig kinevettem ezt a fajta gondolkodast, hisz, tokre biztos voltam, hogy meg holnap biztos nem fog:) akkor meg miert ez az aggodalom?!
most maskent latom. hala!
lehet h holnap nem jon el az Ur, de lehet az en kuldetesem beteljesitettem, elvegeztem..tenyleg nem szamithatunk a "holnap"ra.
kegyelem. minden nap Isten megszolit, felken, es batorit a munkaban, tanulasban..
koszonom Istenem!

Kegyelem Istene, varja az en szivem megerkezesed napjat!

neha

olyan furi neha ahogy en elgondolok dolgokat, kitervezek valamiket es az Ur azt mondja erre, hogy NEM:) mert a mi utjaink nem az O utjai, es a mi gondolataink nem az O gondolatai...
szeretnem jobban ismerni az Atyat, hogy tudjam mi a gondolata es csakis azt tegyem.

:)
de nagyon megkell harcolnom ezt. minden nap, minden percben... nem konnyu az EN-t legyozni.
DE VALLOM, HOGY GYOZTES VAGYOK!
:D

megertettem

Isten nagyon erdekesen beszelt mostanaban hozzam:)
amikor szeretet kerunk biztos olyan helyzetet ad ahol gyakorolhatjuk azt, pedig mi egy kis csomag szeretet kertunk piros csomagolasban es feher masnival atkotve. megse ezt kapjuk. es ilyenkor azt kerdezhetjuk magunktol, hogy olyan rossz dolgot kertem, hogy Isten igy valaszoljon?:)
nem ertem en se valaszait.
ha azt kered szeressenek, a valasz IStentol az lesz, hogy mindenki elhagy, de megmutatja, hogy igazan CSAK O szeret, es szeret es szeret:) igy amit kertel, teljesult:)
de ezt nem mindig eljuk meg ilyen happy-n. en nem tudtam.
:)
mi van ha mindenki elhagy? ha remenytelennek tunik helyzeted? mi tortenik amikor nem latsz semmi megoldast a helyzetedre?? mit tehetsz?
En felkialtottam az Urhoz, es azt kertem valaszoljon kerdeseimre.
Es tudjatok, pontosan ugy valaszoltam, ahogy kertem.
:)
batoritott, pedig mar kesz voltam feladni a harcot...es mit tett O? Azzal batoritott hogy ismer, o tudta milyen vagyok meg mielott meglettem volna, es o ad remenyt!

csak az O szeretete tart meg...

más gondolatok....

Könnyek közt...

Elmetnem, mert vágytam Rá!
Hogy szóljon Isten
újból hozzám!
Útközben...
elgondolkodtam.
Vajon hogy szólit majd meg?
vajon énekben,
vajon szavakban?
vagy csak engedi
hogy érezzem Őmagát..?

Megszólalt az orgona,
s az énekek szálltak a messzeségbe,
az Atyánkhoz, a Mennybe fel.
Nyilt utánna a Biblia,
s gyermeki kiváncsisággal
olvastam testvéreimmel
hogy mit ír a Biblia.
Szava bár kedves volt,
szívemet mintha átszúrta volna!
Oly valóságos volt,
ordítani birtam volna!
De helyette
könnycseppek áztatták arcom...
hogy mennyire szeret az Atya...
ezt nem tudom megérteni...
csak csodállom...
Bűnösként álltam előtte,
s vétkeim gyötörtek!
Miért nem vagyok képes
még mindig kitartani
abban amit mondott
miért csinállok mást
s nem a feladatom!
Közbenjárni másokért...
ez lenne a célom
én ehelyett álmodozom,
s a jövőmet siratom!
Hogy mi lesz majd velem,
s ki nem lesz mellettem,
kit fogok majd ölelni
s ki fog majd vigasztalni...

Atyám, bocsáss meg!
Vétkeztem ellened!
Magamat néztem,
s nem az ellenséget...
Nem harcoltam
nem vigyáztam...

s Urunk még mindig kegyelmes?
Hogy lehetséges?
Értelmem véges.


S most, ahogy szobámban ülök,
eszembe jut a Menny,
hová szívem repdesve menne
de félek,mit kérdez majd Mesterem...

Ha majd elötte állok,
Ő megkérdi tőlem:
"Szeretett gyermekem,
tanultál-e szeretni?"

És én lába elé borulok,
mert képtelen vagyok
szemébe nézni,
mikor tudom...
tudom, hogy csalódott!
Csalódott bennem.
Az én Uram,
az én Mesterem...
Mert képtelen voltam lemondani,
s más terhét elhordani
s más örömében részes lenni
mert túl nagy volt az ÉNem...

csalódott arccal nézne rám
én meg elviselni nem tudnám
hogy lássam ezt rajta
és sírva KÖNYÖRGÖK:
"...adj még egy esélyt, Apuka!"

gondolatok...

kissé fáradtan
kissé boldogan
kissé furán
kissé betegen

kissé zaklatottan
kissé álmodozóan
kissé remenykedve
kissé ...

de hátha...
hátha kissé más lesz minden
s nem érzem majd a terhem
s nem szorul majd a gyomrom
ha hallgatás lesz a végem!

hátha majd a nap is nekem mosolyog
s este a hold majd kitartóan rám ragyog
s hátha majd a csillagok
megértik mit kigondolok
és elviszik szívem titkát
ahhoz aki érti a néma szavát..

most csak reménykedem
most csak álmodozom
most csak állok
és csak csodálkozok...
az est közel.
készítem üzentem
csillagok, vigyétek!