ugyelni arra...

... amit kaptunk.
az ajandeknak mindig orulunk. az eletben kapott ajandekok mindig mosolyt csalnak arcunkra.
de milyen gyarlo az ember. az ajandeknak elobb orul, majd kesobb termeszetesnek veszi h az van es utolag mar azt csinal vele amit akar.
lehet vissza adni keszul ha mar haraxik az ajandekozora, lehet nem ugyel ra es megsebezi az ajndekot, es lehet mar nem is szamit neki h van es hagyja feledesbe esni a kis kincset.

en is kaptam ajandekot. most gondolkodom mit tegyek vele...

Tegnap

Tegnap nagyon ereztem az ordog tamadasat, de nem csak tegnap.. Utolso napokat elunk. Hihetetlen. sosem gondoltam volna ... es megis.
gyerekkoromban sokat hallottam, hogy sosem tudhatjuk mikor jon el az Ur, lehet meg holnap. mindig kinevettem ezt a fajta gondolkodast, hisz, tokre biztos voltam, hogy meg holnap biztos nem fog:) akkor meg miert ez az aggodalom?!
most maskent latom. hala!
lehet h holnap nem jon el az Ur, de lehet az en kuldetesem beteljesitettem, elvegeztem..tenyleg nem szamithatunk a "holnap"ra.
kegyelem. minden nap Isten megszolit, felken, es batorit a munkaban, tanulasban..
koszonom Istenem!

Kegyelem Istene, varja az en szivem megerkezesed napjat!

Kép

ma egy hete hogy visszajöttem a váradiakkal sátortáborozásból.
nagyon jól telt, el sem hiszem, hogy 14napig voltam ott:D én...sátorozni... :)))))értitek, nem?
nem sok kép készült rólam...

bemutatkozás -brassót képviselem keményen :D



eslő csoportom -mint tanító (mindenki lát?) :))))



második csoportom -mint tini?! :P :))))


kb ennyi :)

neha

olyan furi neha ahogy en elgondolok dolgokat, kitervezek valamiket es az Ur azt mondja erre, hogy NEM:) mert a mi utjaink nem az O utjai, es a mi gondolataink nem az O gondolatai...
szeretnem jobban ismerni az Atyat, hogy tudjam mi a gondolata es csakis azt tegyem.

:)
de nagyon megkell harcolnom ezt. minden nap, minden percben... nem konnyu az EN-t legyozni.
DE VALLOM, HOGY GYOZTES VAGYOK!
:D

megertettem

Isten nagyon erdekesen beszelt mostanaban hozzam:)
amikor szeretet kerunk biztos olyan helyzetet ad ahol gyakorolhatjuk azt, pedig mi egy kis csomag szeretet kertunk piros csomagolasban es feher masnival atkotve. megse ezt kapjuk. es ilyenkor azt kerdezhetjuk magunktol, hogy olyan rossz dolgot kertem, hogy Isten igy valaszoljon?:)
nem ertem en se valaszait.
ha azt kered szeressenek, a valasz IStentol az lesz, hogy mindenki elhagy, de megmutatja, hogy igazan CSAK O szeret, es szeret es szeret:) igy amit kertel, teljesult:)
de ezt nem mindig eljuk meg ilyen happy-n. en nem tudtam.
:)
mi van ha mindenki elhagy? ha remenytelennek tunik helyzeted? mi tortenik amikor nem latsz semmi megoldast a helyzetedre?? mit tehetsz?
En felkialtottam az Urhoz, es azt kertem valaszoljon kerdeseimre.
Es tudjatok, pontosan ugy valaszoltam, ahogy kertem.
:)
batoritott, pedig mar kesz voltam feladni a harcot...es mit tett O? Azzal batoritott hogy ismer, o tudta milyen vagyok meg mielott meglettem volna, es o ad remenyt!

csak az O szeretete tart meg...

Mint szarvas hűs folyóvízhez

annyira megragadott a szövege, többek közt ez: SOHA NEM LESZEK TÖBBÉ AZ, AKI VOLTAM RÉG!
bátorít!nagyon! :)tudom más ember vagyok és nincsenek fájdalmaim, sérelmeim, mert azokat Isten elvette!
ps. nem vagyok sztoikus!:D

">

más gondolatok....

Könnyek közt...

Elmetnem, mert vágytam Rá!
Hogy szóljon Isten
újból hozzám!
Útközben...
elgondolkodtam.
Vajon hogy szólit majd meg?
vajon énekben,
vajon szavakban?
vagy csak engedi
hogy érezzem Őmagát..?

Megszólalt az orgona,
s az énekek szálltak a messzeségbe,
az Atyánkhoz, a Mennybe fel.
Nyilt utánna a Biblia,
s gyermeki kiváncsisággal
olvastam testvéreimmel
hogy mit ír a Biblia.
Szava bár kedves volt,
szívemet mintha átszúrta volna!
Oly valóságos volt,
ordítani birtam volna!
De helyette
könnycseppek áztatták arcom...
hogy mennyire szeret az Atya...
ezt nem tudom megérteni...
csak csodállom...
Bűnösként álltam előtte,
s vétkeim gyötörtek!
Miért nem vagyok képes
még mindig kitartani
abban amit mondott
miért csinállok mást
s nem a feladatom!
Közbenjárni másokért...
ez lenne a célom
én ehelyett álmodozom,
s a jövőmet siratom!
Hogy mi lesz majd velem,
s ki nem lesz mellettem,
kit fogok majd ölelni
s ki fog majd vigasztalni...

Atyám, bocsáss meg!
Vétkeztem ellened!
Magamat néztem,
s nem az ellenséget...
Nem harcoltam
nem vigyáztam...

s Urunk még mindig kegyelmes?
Hogy lehetséges?
Értelmem véges.


S most, ahogy szobámban ülök,
eszembe jut a Menny,
hová szívem repdesve menne
de félek,mit kérdez majd Mesterem...

Ha majd elötte állok,
Ő megkérdi tőlem:
"Szeretett gyermekem,
tanultál-e szeretni?"

És én lába elé borulok,
mert képtelen vagyok
szemébe nézni,
mikor tudom...
tudom, hogy csalódott!
Csalódott bennem.
Az én Uram,
az én Mesterem...
Mert képtelen voltam lemondani,
s más terhét elhordani
s más örömében részes lenni
mert túl nagy volt az ÉNem...

csalódott arccal nézne rám
én meg elviselni nem tudnám
hogy lássam ezt rajta
és sírva KÖNYÖRGÖK:
"...adj még egy esélyt, Apuka!"