Mese.

Vannak dolgok amiket elvárunk másoktól..., vannak dolgok amiket maguntól várunk el, és vannak dolgok amiket tőlünk várnak el.
Elvárják az emberek, hogy beilleszkedjél a kis tökéletes közösségbe, kis tökéletes normákba. Mindenki okosabb mindenkinél, mindenki tudja hogy mit kell te tegyél, te kis férgecske, aki élni akarsz az emberek közt.
Összefogtak, bíróság elé vittek. A vád ellenéd: hogy élni akarsz.
Lassan az egész ítélőszék, és az előtted lévő emberek torony nagyságú alakot öltenek. Észreveszed egy idő után, hogy mindenki egy véleményen van. Jönnek feléd a vádak, s mint skorpió méreggel itatott nyíl, halált hoz testedbe. Hiába védekezel. Elért.
Már vérzel.
A méreg kiüt rajtad. Forog körülötted minden, alig érted mi történt veled, de egy dolgot tisztán látsz előtted. Még mindig te vagy a téma a tárgyalásukon. Senkit nem érdekel mostani állapotod. A vád marad, és elítéltek, mert élni akarsz.
A terem még mindig cseng a sok vádtól, nyílaik a te írányodba jönnek. Talán, ha szívességet teszel nekik, és megállsz létezni, talán, mindenki fellélegezhetne. Még egy féregtől megszabadulnak. És máris következhet a következő tárgyalás: egy másik..., aki élni akar.
Már a vádlótt pad alatt vagy. Vérzel, és érzed a méreg megteszi hatását. Verejtékezel és eszedbe jutnak..ó, nem a szép emlékek, hanem csak a vádak. A méreg csak ezzel van átitatva, eltörli minden más emléked, örömöd.
Ahogy ott fekszel, és levegő után kapkodsz, megkérdik most már tőled, hogy mit tudsz mondani a felmentésedre. Minden arc rád bámul. Nagyra nyított szemek, összevont homlokok, és kicsi fülek. Mondani készülnél valamit, de mihelyt kimondtad, oldaladba egy újjabb nyíl hatól. És máris fojtatják a vádakat, az okoskodásukat. Mentséged nem érvényes! Mindenki tud mindent ami benned és veled történik. Nincs mentséged! Csak egy dolgot érdemelsz ki.
Vedd úgy, hogy a nyílak csak segítenek neked erre rájönni. Boldog lehetsz, hogy megadták neked a kiútat.


Vége.

Öregszünk...

Azt vettem észre, hogy az öregedésnek több jele van, pl a kirendithetetlen program.

(Mondjuk azt hogy Piri néni...)
Reggel felébred pontosan 6kor, és 6.30kor már szürcsölgeti a kávéját, aztán 7kor előveszi kedvenc rebuszos könyvecskéjét, vagy olvasmányát és egy óran keresztül csak azzal van el. Aztán jöhet a délelőtti másfél órás séta ahol kimaradhatatlan a szomszédnak való panaszkodás, hogy már megint a kukás hordók ott hagyják a kuka alján a szemetet, valamint komolyan megbeszélik, hogy a fiatalok illedelmet nem ismernek és az ők idejükben minden más volt.
Délután kötelező az egy órás bóbiskolás a "Mercede" szappanopera-sorozat alatt. Mihelyt felébred eszébe jut, hogy délután fel kell hívni Mariskát és megkell tárgyalni a piaci árakat. Igen fontos pont ez az életében, mert mikor ő fiatal volt többet járt piacra. Most már csak a sarokra jár boltba, mert az közelebb is van és a boltos (aki szerinte jól tartja magát ahhoz képes hogy már a bajusza is hófehér) mindig ad egy-két almával többet neki.
Az este már itt is van, így pontban 9kor már ágyban van és 9.10kor már csöröghet csengő, telefon, ő békésen alszik is már ...


Hát, én maradok a flexibilis programomnál :D Nem akarok öregedni!!!