Teganp beszélgettem anyummal úgy általánosan a munkahelyekről, a munkákról, és elmondtam neki, hogy ezen a munkahelyen sosem mondhatod, még remélni sem remélheted, hogy "ma lehet nem lesz munka":)))) Mert leülsz a gép elé és van kit hivni, van mit csinálni.
Elmentem a melóba, és egy fél óra után megállt a sor, ami adja nekünk a hivásokat...ültünk szépen és vártunk...eltelt egy óra...másfél!....2!...elmentünk aztán gyűlésezni...és 11kor sikerült megjavittani a problémát és újból volt munka:) Az érdekes az, hogy ezzel a hosszú szünettel is, sikerült megcsinálni a feladatomat-mert ugye számra megy a munka...
Űgy hogy tegnap pihentem is a melóba, és el is végeztem a munkáma!! Szóval még is lehet reménykedni:D
Nó, ne értsetek félre! Ez a munka olyan, hogy megjössz, leülsz, és kezded. Nincs nagyon megállás, és néha nekem ez olyan feszültséget okoz. Szeretem, ha munka elött egy kicsit még beszélgethetünk, kicsit még kacaghatunk, mert nekem másképp megy a munka.
A tegnapi szünetben, pl bizonyságot is tettem... :)
SZóval, szeretek én dolgozni, de stresszbe nem tudok jól haladni...mást, pont a stressz teszi őt jobbá... Hát nem vagyunk egyformák.. még jó!:D
Ma már reménykedem... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése