Megviselten, fáradtan,
kimerülten, bágyadtan...
A lelkem érzi,
szívem egyre csak azt jelzi,
nem megy tovább,
nem tudok mit kezdeni már!
Szemem álomra csukom,
fáradt testemben,
a szívem hevesen dobog.
Már megint fájdalom fog el,
ha a reggeli percekre gondolok.
Nehezen ébredek reggel,
s a mosoly, már csak egy ritka ékszer.
Eltelik egy nap,
s minden ugyanaz marad.
Az éjjeli és esti percek
egyre csak egyek.
Szomorúak,
s lelkemen
mély sebet hangynak.
Talán végére értem már..
Te is már rég elhagytál...
