Hogy

én mennyi mindenért feltudok bosszankodni...
Igazán nem könnyű 1ütt élni valakivel egy lakásban-szobában (főleg velem nem!)
Mindent észre veszek. Mint egy rossz anyós!
Pl. Meghallom a csámcsogás, és mit csinálok? Hát, tűröm, tűrom, aztán úgy "viccesen" megkérdem, hogy nem veszi észre, hogy csámcsog????
Ha valami nincs a helyén ügyesen felhúzom magam, és addig le nem csillapodom, mig meg nem mondom, hogy "ezt nem ide teszik", vagy "ezt így nem szabad tenni", "ez csúnya ahogy tetted-hagytad" stb.
Jaj, de nem szeretem amikor ilyen vagyok. Idegesittő és nyúnya...

Szegény szobatársam... igazán nem érdemli meg, hogy így viselkedjek vele.
"MEG KELL MÁR VÉGRE VÁLTOZNOM..." :))))

Eddig úgy volt, hogy kell vezényelnem a vizsgán. Tegnap kijelentette a tanárunk, hogy minden szólamot kell tudnunk, de még nem tesz oda vezényelni.
Ez úgy letört, igazán vártam már, hogy vezényeljek...mert szeretem is...
de az a tudat, hogy minden szólam dallamát kell tudnom, kb 15 énekből, máris feldob!
:)

Még mindig kávézgatom...
még mindig sok a házi, tanulni valóm...

Megyek tanulni!:D

ps. szeretem a rózsaszín színt!:P